Hűvös őszre fordult az idő. A természet csodaszép,színekbe öltözött. A fákról lehulló leveleket egy kupacba hordta a szél. Beköszöntött az ősz.
Korán sötétedett. Az iroda ablakait esőcseppek verték. Vivian komótosan rezgette a papírokat az íróasztalán. Húzta az időt,nem akarózott elindulnia. Tudta,amint haza ér,a négy fal közé,azonnal kezdődik a második műszak. Otthon nem várta senki,csak a nyomasztó,üres lakás,ahol üvölt a csend.
Évek óta élt ebben a magányban,egyedül.Nem is emlékezett arra,mikor kapott utoljára bármilyen kedves bókót,gesztust férfitől. Talán az előző évtizedben,vagy évszázadban ? Hm..Ki emlékszik már rá...
Miguel a fönőke már 40 perce elment. Elidőzött a gondolata a férfin. Munkáját mindig nagy precizítással végezte,és mindig volt néhány elismerő,kedves szava hozzá. Miguel-re gondolt...A széles mosolyára...A kivillanó fehéren csillogó,hibátlan fogsorára...A napbarnított bőrére...gyönyörű,zöld szemének színére,és arra,amikor ma reggel behozta a frissen főzött kávéját mézzel,sok tejjel,ahogyan a Nő szereti. A válla fölött áthajolt,és gyengéden hozzáért a férfi.Régen érzett bozongás futott rajta végig.
Itt tartott a gondolataiban,mikor hirtelen nyílt az iroda ajtaja,és Miguel rontott be rajta csurom vizesen.
Pár saroknyira innen a Sugár út sarkán,lerobbant a kocsim,ernyő pedig nem volt Nálam,tehát szétáztam !! - mondta,és levette vékony kabátját,melynek szövete átázott,ingét pedig átlátszóvá varázsolta a víz.
Milyen szépek a tetoválásai !! - villant be a gondolat Vivian agyába,és kénytelen volt levenni a tekintetét Miguel felső testéről.
Vivian Te még mindig itt vagy ? Miért nem indulsz már haza,hm ? - kérdezte mosolyogva. -Haza... - mondta keserű száj ízzel nevetve. Miguel érezte,hogy a Nőnek nagy szüksége van arra,hogy figyeljenek rá.
Szeretnél beszélgetni ? Hívtam segítséget,de a diszpécser azt mondta,hogy csak 1 óra múlva ér ide az autó mentő,addig ráérek.
Vivian szája egészen kiszáradt,alig bírt megszólalni. Rekedt hangon csak annyit mondott: Tudod Miguel Tőled több kedvességet,odafigyelést kaptam az elmúlt egy évben,mióta Neked dolgozom,mint bárki mástól a világon. Szeretném ha tudnád,hogy mennyit jelent ez Nekem.
A férfi hosszasan nézte a lányt,ami nem csoda,hiszen régóta tetszett Neki. Hosszú,popsiáig érő,egyenes,fekete haja,gyönyörűen csillogó zöld szeme elbűvölte,de mindig elnyomta Magába ezt a vonzalmat. Most viszont meglátta a szemében a sóvárgást,és nem tudott parancsolni a vágyának.
Felállt,és a lányhoz sétált. Kellemes illat csapta meg az orrát,melybe egészen beleborzongott. Odahajolt Hozzá,majd közelről a fülébe súgta: - Megmutatod mennyit jelent Neked... - s nyelvével finoman megérintette.
Vivian agyára rózsaszín köd borult,bármit megtett volna,amit a férfi kér.
Miguel a hajába túrt,majd két ujjával játékosan végig cirogatotta a nyakát. Vivian megfogta az ingét,félig kigombolta,és szorosan Magához húzta,s a székhez sétáltak.
Miguel leült a székbe,Vivian falatnyi ruháját félre húzva,az ölébe. A Nő nem hordott bugyit,a férfi szeme előtt ott volt a lány hívogató öle. A puncija teljes látványát tehát semmi sem takarta. Vivian látva a sóvár tekintetet,levette a ruháját,feltárva ezzel minden báját Miguel-nek. -A Tiéd vagyok !! - mondta a lány,és kezeit a lába közé irányította.
A fekete combfix, mintegy megadva a határt a férfi kezeinek hol érintsék... ott ahol a bőr találkozik a csipkével. A férfi egyetlen érintésétől remegés fut végig a nő testén. Érzi az egyre hevesebb szívverését. Tudta,szinte bármit megtehet,s meg is fogsz tenni. Gyengéd köröket írnak ujjai a a combján,érzékeny bőrén,a vénusz dombján...Simogatja majd eltávolodik a keze... Viviana felsikolt,de ez nem a fájdalom sikolya,hanem sokkal inkább a kéjé.
A nő nedves csatakos,lüktető puncija élvezi Miguel ujjait / száját,ami kibaszottul izgató számára. Vonaglik,tekereg,nem tud mozdulatlan maradni. Nyög...Sóhajt...Vibrál...Lüktet... Pezseg a vére,egy telhetetlen felaljzott,tüzes szuka. Minden aki csak éppen lenni akar !!!!!!A férfi minden egyes aprócska mozdulata tűzbe hozza. A bizalom s az erő játéka ez. Vivana pedig feltétel nélkül megbízik Miguel-be.
Úgy érzik a percek kínzó lassúsággal telnek,pedig minden csupán csak egy pillanat. Miguel Viviana hajába markol,hátrarántja a fejét,a nő nyaka megfeszül,s mindennél jobban szeretné hogy megérintse. Finoman szinte csak a leheletével csókolja végig.A lány elernyed,kezei Miguel nadrágjának elejére fonódnak,majd az erős anyagon keresztül megszorítja merevségét.Ujjai a gombokat keresik miközben nyaka körül szorítást érez,ami egyre jobban fokozódik. Félelmetes és izgató érzés átadnia Magát a férfi akaratának... De jól tudja,mit jelent ez a szorítás: még nem adtott engedélyt... - így csak Hozzá simul és teljesen a rábizza Magát...
Aaahh !! Aaahh !! - sóhajt fel egyre hangosabban. Azt akarom hogy mocskosan bánj Velem !! Látom ahogy elborultan élvezed,miközben testeddel kiszolgáltatod éhező lelkedet. Érzem a forróság lüktető bizsergését,ami szinte fájdalmasan gyönyörre késztet. Játszom az áldozat szerepét,hallom izzadt tested neszét. Hagyom hogy józan tudatunk köddé váljon szét. Átadom Neked a tejhatalmú irányító szerepét. Nem akarok mást csak gátlások nélkül igazán mocskos lenni Veled !! - suttogja a lány halkan a férfi fülébe.
Széttárt comb...lüktető test. Nyers és őszinte vágy... Akarlak Te makacs,mohó dög. Ne hagyd abba !!!!! Csináld !!! Őrülten élvezem. Mocskosul, kibaszottul... Istenem !!!!! - kiált fel kéjes hangon Vivian.
Keze a mellén, mellbimbóin,mint két kemény kavics, érintésre vágyik... mégpedig nem finomra. Játszik vele,mert kell,mert akarja. Feltüzeli az intenzív érzés,végigszalad Rajta, mint valami kellemesen bizsergető áramütés. A hasán,a remegő csípőjén át,a puncija mélyéig,csiklója hegyéig. Hangosan nyög...zihál...Még !! Még !! Még !! Remeg...Tekereg...Édes húsát megmarkolva a combján. Ujjaival a hajába túr,majd vissza a vállára. Érzi hogy közel jár,s sürgető türelmetlenség lesz úrrá Rajta. Akarlak Miguel !!!! - bármi legyen is... szakadjon Ránk az ég,csak nehogy abba hagyd,kérlek !!! Folyamatosan sikkant,csúnyán beszél...szóval ami éppen kiszalad a nő száján,miközben teste megfeszül. Aztakurvaélet... -sziszegte lassan,mintha kevés lenne a levegője.Markolota amit ért,kapaszkodnia kell,egyszerűen muszáj. Egy tenyeret érz Magán,ami féken tartja,lefogja,miközben testén ujabb hullám szalad végig. Az édes feszültség szétárad Rajta,aztán felrobban benne az orgazmus... Hevesen...erősen...intenzíven...amitől szétesik. Hangja hol van,hol nincs,attól függően, hogy mennyire csitul és mennyire lobban fel újra a gyönyör hulláma. Olyan ez mint a dagály és az apály...jön aztán visszahúzódik,majd újra jön és így tovább. Tart ameddig tart.Táncol a csípője,remeg,vibrál..egyszerűen nem ura még a mozdulatainak. Lehunyt szemmel mosolyog,kuncog,liheg...s néha-néha még markolnia kell amit csak ér...Az érzés még mindig nagyon intenzíven tart a nőbe,majd lassan elcsitul,de az éhség marad. Akarlak MIGUEL,eszméletlenül kívánlak !! - néz rá Vivana sóvárogva.A férfi láthatja Rajta az éhséget,a nyers, őszinte vágyat. Megduzzadt ajkát nézi,ami résnyire van nyitva,melyen a nyelvét futtatja végig mosolyogva,majd lassan odahajolt Hozzá és hevesen megcsókolja.Érzte a sós-édes ízét a nyelvén,a szájába,mely az övé volt.Az ölébe mászott,kemény farkát érzete a lüktető, nedves öléve. Felszisszen,ahogy megérzi Őt Magán, remegő,vibráló bőréhez érve. A nő forró,akár csak a férfi. Mindeketten beleborzonganak aaz örjítő vágyba. Megremegnek,összerándulnak,akarják egymást.A férfi megmarkolja a lány csípőjét,ezzel közelebb húzva Magához. Koccan a fogunk; túl erős a mohóság. Akarak újra megint !! Kívánlak,s magamévá teszlek most azonnal mégegyszer !! Viviana habzsolja,falja,csókolja,akárcsak Miguel Őt. A száját...a bőrét...a vállát...a nyakát...kulcscsontját...a torkát...fogaik finoman karistolják, körmeik finoman érintik,karmolják egymást.
Tömény vágy,ez jellemzi Őket. A lány haja kusza,kígyózó indaként tekereg a feje körül, mint valami koszorú.A férfi keményen benne van,fölé tornyosul. Mélyen egymás szemébe néznek,de aztán Viviana lehunyja,mert már nehéz látnia. Hangját visszhangozzák a falak.A lüktető dákó benne,keményen döngöl...annyira hogy a kéjtől szétesik. A gyönyör marad csak,semmi józanság. Karja a feje körül, nézve a kinyílt combjai között ahogy dugja a férfi a punciját. Miguel,mélyebben !!Erősebben,gyerūnk !! Aaahhh !!! Aaahhh!! Mmm...Még !!!! Igen,ez az ne hagyd abba !!! Újabb hullámok söpörnek végig a testén...Táncolnak, bizseregnek az érzékeny pontjai. -Még több kell !!! Tovább,csináld !!!!Akarlak Téged falánk mohósággal, fékezhetetlenül,vadul...
Szenvedélyes szerető vagy.Élvezem,ha megkaphatlak, Olyat élhetek át Veled,amit csak filmekben lehet !! Halkan felnevetek,és várakozom - Vajon milyen bókot kapok.Akarsz talán egy életen ? Vágysz Rám csendes éjjeleken ? Szeretnél Mellettem ébredni,világ ellen összefogni ?Megismerni jobban, mélyen.Akarnád - e a szenvedélyem,a testem, a lelkem, érző szívem ?
Mosolygok,de arcomra ég… Egy skatulyát húzol elém.Magadhoz vonsz, majd megcsókolsz, belelöksz miközben bókolsz…Játék ez csak - mondogatom,bízom Benned,így hát hagyom,majd várom, hogy kiszabadíts - másnak erre esélye sincs.Hogy is lenne - ez szép doboz,nem sejtik,hogy benne vagyok. Ha sejtenék is… mit tehetnek ? Csak az vehet ki, aki beletett.
A sötét mélyén álmodozom,milyen lenne egy hajnalon felébredni és érezni, hogy együtt vagyunk...
Ölelésed, szenvedélyed, izzó csókod köszönöm. Skatulyád lesz a börtönöm.